This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Durand, Étienne: Stanzák az Állhatatlansághoz (Stances à l'Inconstance in Hungarian)

Portre of Durand, Étienne
Portre of Jékely Zoltán

Back to the translator

Stances à l'Inconstance (French)

Esprit des beaux-esprits, vagabonde Inconstance,

Qu'Éole roi des vents avec l'onde conçut

Pour être de ce monde une seconde essence,

Reçois ces vers sacrés à ta seule puissance,

Aussi bien que mon âme autrefois te reçut.

 

Déesse qui partout et nulle part demeure,

Qui préside à nos jours et nous porte au tombeau,

Qui fais que le désir d'un instant naisse et meure,

Et qui fais que les cieux se tournent à toute heure,

Encor qu'il ne soit rien ni si grand, ni si beau.

 

Si la terre pesante en sa base est contrainte,

C'est par le mouvement des atomes divers,

Sur le dos de Neptun' ta puissance est dépeinte,

Et les saisons font voir que ta majesté sainte

Est l'âme qui soutient le corps de l'univers.

 

Notre esprit n'est que vent, et comme un vent volage,

Ce qu'il nomme constance est un branle rétif,

Ce qu'il pense aujourd'hui, demain n'est qu'un ombrage,

Le passé n'est plus rien, le futur un nuage,

Et ce qu'il tient présent, il le sent fugitif.

 

Je peindrais volontiers mes légères pensées,

Mais déjà le pensant, mon penser est changé,

Ce que je tiens m'échappe, et les choses passées

Toujours par le présent se tiennent effacées,

Tant à ce changement mon esprit est rangé.

 

Ainsi, depuis qu'à moi ta grandeur est unie,

Des plus cruels dédains j'ai su me garantir,

J'ai gaussé les esprits dont la folle manie

Esclave leur repos, sous une tyrannie,

Et meurent à leur bien pour vivre au repentir.

 

Entre mille glaçons je sais feindre une flamme,

Entre mille plaisirs je fais le soucieux,

J'en porte une à la bouche, une autre dedans l'âme,

Et tiendrais à péché si la plus belle dame

Me retenait le coeur plus longtemps que les yeux.

 

Donque fille de l'air de cent plumes couverte,

Qui de serf que j'étais m'a mis en liberté,

Je te fais un présent des restes de ma perte,

De mon amour changé, de sa flamme déserte,

Et du folâtre objet qui m'avait arrêté.

 

Je te fais un présent d'un tableau fantastique,

Où l'amour et le jeu par la main se tiendront,

L'oubliance, l'espoir, le désir frénétique,

Les serments parjurés, l'humeur mélancolique,

Les femmes et les vents ensemble s'y verront.

 

Les sables de la mer, les orages, les nues,

Les feux qui font en l'air les tonnantes chaleurs,

Les flammes des éclairs plus tôt mortes que vues,

Les peintures du ciel à nos yeux inconnues,

A ce divin tableau serviront de couleurs.

 

Pour un temple sacré je te donne ma Belle,

Je te donne son coeur pour en faire un autel,

Pour faire ton séjour tu prendras sa cervelle,

Et moi je te serai comme un prêtre fidèle

Qui passera ses jours en un change immortel.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Stanzák az Állhatatlansághoz (Hungarian)

Ó, Állhatatlanság, szép lelkek ősi lelke,

kit Aeolustól a hullám fogantatott,

világunk második rugójától teremtve,

fogadd hatalmadat-dicsérő versemet te,

mint lelkem egykoron téged is fogadott.

 

Kinek nincsen sehol s van mindenütt lakása,

istennő, éltetőm, ki sírba is viszen,

ki vágyat szül s megöl egyik percről a másra,

te tészed, hogy az ég forogjon meg sem állva,

s azt is, hogy szebb, nagyobb ne légyen semmi sem.

 

Ha a nagysúlya föld alapjához szegezve:

a te különböző atomjaid teszik;

hatalmad Neptunus roppant hátán lefestve,

s mutatják évszakok, te tartod fenn lebegve,

mint lélek, a világegyetem testeit.

 

A szellem szél csupán, elszálló fuvalom csak;

mit konstánsnak nevez, hanyatló hőkölés.

Amit ma gondol, az merő zavar maholnap,

semmi a múlt, jövőnk egy felhőcskére sorvadt,

s tudja: amit ma bír, másnapra elenyész.

 

Leírnék örömest minden kis röpke gondot,

de már gondolva is másul a gondolat;

mit tudtam, elsuhan, s minden iménti dolgot

eltüntet a jelen, már minden elmosódott,

e változás szerint így fordul a tudat.

 

Szintígy mióta már nagyságod vélem egy lett,

sértést, aláztatást kivédek könnyedén,

most már kigúnyolok minden oly esze-mentet,

nyugalmat elvetőn ki zsarnok kénynek enged,

s javának halva, csak a megbánásnak él.

 

Tengernyi jég között tudok pingálni lángot,

ezer gyönyör között a búsat színlelem,

egyik nő ajkamon, a más lelkembe szállott,

s véteknek tartanám, ha a legszebb leányzót

tovább megőrzené a szívem, mint szemem.

 

Ezért hát, levegő tarka-tollas leánya,

ki rabból, mi valék, szabaddá engedett,

csődtömegét e szív ajándokul kínálja:

másutt szerelmemet, melynek kihunyt a lángja,

s a csélcsap holmit is, mely rabként sínyletett.

 

Fantasztikus a kép, melyet festek tenéked;

rajt kéz a kézben áll a játék s szerelem,

s remény és feledés, dühödt epekedések,

esdeklő esküvés, bús mélakór, mely éget,

asszonyok és szelek – rajt lesznek mívesen.

 

Tenger-víz és homok, viharok, sűrü felleg,

az ég kirobbanó hevén támadt tüzek,

láttuk előtt haló villámok, az egeknek

festményei, melyek nem láthatók a szemnek,

adják majd isteni képemhez színüket.

 

Szentséges templomul neked adom a szépem,

oltárodul szívét is felajánlom ím;

időtöltés gyanánt tanyázhatsz velejében,

s nekem, szent templomod hűséges papjaképpen,

az örök változás mutatja napjaim.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap