Deguy, Michel: Prose
|
Prose (French)Tu me manques mais maintenant Pas plus que ceux que je ne connais pas Je les invente criblant de tes faces La terre qui fut riche en mondes (Quand chaque roi guidait une île A l’estime de ses biens (cendre d’ Oiseaux, manganèse et salamandre) Et que des naufragés fédéraient les bords)
Maintenant tu me manques mais Comme ceux que je ne connais pas Dont j’imagine avec ton visage l’impatience J’ai jeté tes dents aux rêveries Je t’ai traité par-dessus l’épaule
(Il y a des vestales qui reconduisent au Pacifique Son eau fume C’est après le départ des fidèles L’océan bave comme un mongol aux oreillers du lit Charogne en boule et poils au caniveau de sel Un éléphant blasphème Poséidon)
Tu ne me manques pas plus que ceux Que je ne connais pas maintenant Orphique tu l’es devenu J’ai jeté Ton absence démembrée en plusieurs vals Tu m’as changé en hôte Je sais Ou j’invente
|
Próza (Hungarian)Hiányzol nekem de most Nem jobban mint akiket nem ismerek Kitalálom őket arcodból rostálva ki A földet melyen annyi világ lelt helyet (Mikor minden király jogos juss szerint - Kormányozta szigetét [madár- Hamvak, mangánérc és szalamandra] És hány hajótörött kapaszkodott a hajókra)
Most hiányzol nekem de csak Annyira mint akiket nem ismerek Kiknek türelmetlenségét olvasom arcodon Ábrándokba vetettem fogaidat Félvállról vettelek
(Vannak szűzek kik visszavezetnek a Csendes- Óceánhoz A víz gőzöl A hívek távozása után A tenger nyálzik mint egy mongoloid a párnán Meztelenül kuporgó hulla a csatornában Elefánt káromolja Poszeidónt)
Nem hiányzol nekem jobban mint azok Akiket nem ismerek most Orphikussá lettél Völgytorkokba Hajigálom feldarabolt hiányodat Vendéggé tettél Amit nem tudok Azt kitalálom
|
