Cros, Charles: Chanson des sculpteurs
|
Chanson des sculpteurs (French)Proclamons les princip’s de l’art! Que tout l’mond’ s’épanche! Le marbre est un’ matière à part, Y en n’a pas d’plus blanche.
Proclamons les princip’s de l’art! Que personn’ ne bouge! La terr’ glais’, c’est comm’ le homard; Quand c’est cuit, c’est rouge.
Proclamons les princip’s de l’art! Que tout l’mond’ s’amuse! Le bronz’ dure, à moins qu’ par hasard, Pour des cloch’s on n’ l’use.
Proclamons les princip’s de l’art! Que tout l’mond’ se soûle! Quoique l’ plâtr’ soit un peu blafard, Il coul’ bien dans l’moule.
Proclamons les princip’s de l’art! Que tout l’mond’ s’entende! Les contours des femm’s, c’est du lard, La chair, c’est d’ la viande.
|
A szobrászok dala (Hungarian)Műjész, hirdess jelszavakat! Őszinte beszédet! Híj, a márvány príma anyag, Hónál is fehérebb!
Műjész, hirdess jelszavakat! Félre innen, állj, állj! Tyű, a kiégetett agyag Veresebb a ráknál!
Műjész, hirdess jelszavakat! Ki-ki jól mulathat! A bronz igen tartós, hacsak Nem öntik harangnak.
Műjész, hirdess jelszavakat! Gyerünk hát vedelni! Bár a gipsz kissé lottyatag, A formát kitölti.
Műjész, hirdess jelszavakat! Értsük már meg egymást! A női test szalonna csak, Hentesáru, nem más!
|
