Corbière, Tristan: A varangy (Le Crapaud in Hungarian)

Un chant dans une nuit sans air…
– La lune plaque en métal clair
Les découpures du vert sombre.

… Un chant ; comme un écho, tout vif
Enterré, là, sous le massif…
– Ça se tait : Viens, c’est là, dans l’ombre…

– Un crapaud ! – Pourquoi cette peur,
Près de moi, ton soldat fidèle !
Vois-le, poète tondu, sans aile,
Rossignol de la boue… – Horreur ! –

… Il chante. – Horreur !! – Horreur pourquoi ?
Vois-tu pas son œil de lumière…
Non : il s’en va, froid, sous sa pierre.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bonsoir – ce crapaud-là c’est moi.

Dal szól a fülledt éjjelen...
sötétzöldsávok fémesen
tündökölnek a holdsugárban.

...Dal; mint a visszhang, hallgasd csak,
bokrok tövében a kő alatt...
- Elhallgat. Jöjj, ott van az árnyban...

- Juj, egy varangy! - Miért félsz? Mi baj?
Hű katonád mellett remegsz-e?
Nézd, költő ez, szárnya lemetszve,
a sár fülemüléje... - Jaj!-

...- Dalol. - Fuj! - Borzadsz? Nem ragyog
rád világító szempárja?...
Nem: fagyosan bújik lyukába.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Fuccs! - Az a varangy én vagyok.