Bonnefoy, Yves: Une pierre (Orages…)

Orages puis orages je ne fus

Qu’un chemin de la terre.

Mais les pluies apaisaient l’inapaisable terre,

Mourir a fait le lit de la nuit dans mon cœur.

Vihar vihar után, csak egy

Út voltam itt e földön.

De esők enyhítették az enyhületlen földet,

S szívem éjében a halál ágyat vetett.