Bonnefoy, Yves: Phénix

L'oiseau se portera au-devant de nos tètes,
Une épaule de sang pour lui se dressera.
Il fermera joyeux ses ailes sur le faîte
De cet arbre ton corps que tu lui offriras.

Il chantera longtemps s'éloignant dans les branches,
L'ombre viendra lever les bornes de son cri.
Refusant toute mort inscrite sur les branches
Il osera franchir les crêtes de la nuit.

Majd suhan a madár, a fejünknél kering, száll,
Elé egy váll mered, amelyet vér borít.
S ő e fa ormain, mit tested néki kínál,
Vidáman csukja be ellankadt szárnyait.

Majd hosszasan dalol, ágak közt tovahessen,
Árny dönti ki a fütty sok határoszlopát.
Ki ágra-írt halált nem fogad el egyet sem,
Az éj hegyélein merészen cikkan át.