Bonnefoy, Yves: L’oiseau des ruines

L’oiseau des ruines se sépare de la mort,

Il nidifie dans la pierre grise au soleil,

Il a franchi toute douleur, toute mémoire,

Il ne sait plus ce qu’est demain dans l’éternel.

A romok madara elhagyja a halált,

Szürke követ keres fészkének, bőnapút,

Túl van már kínokon, túl az emlékezésen.

Az öröklét ölén holnapról mit se tud.