Bonnefoy, Yves: L’imperfection est la cime

Il y avait qu’il fallait détruire et détruire et détruire,
Il y avait que le salut n’est qu’à ce prix.

Ruiner la face nue qui monte dans le marbre,
Marteler toute forme de beauté.

Aimer la perfection parce qu’elle est le seuil,
Mais la nier sitôt connue, l’oublier morte,

L’imperfection est la cime.

Úgy volt, hogy rombolni, rombolni, csak rombolni kellett,
Úgy volt, hogy az üdvözülésnek ez az ára.

Szétzúzni a márványból kelő meztelen arcot,
Összetörni minden szépséget, minden formát.

Küszöbként szeretve csak a tökélyt,
De megismerve megtagadni, holttá feledni,

A csúcs a tökéletlenség.