Baudelaire, Charles: Romantikus naplemente (Le coucher du soleil romantique in Hungarian)

Que le soleil est beau quand tout frais il se lève,

Comme une explosion nous lançant son bonjour !

- Bienheureux celui-là qui peut avec amour

Saluer son coucher plus glorieux qu'un rêve !

Je me souviens ! J'ai vu tout, fleur, source, sillon,

Se pâmer sous son oeil comme un coeur qui palpite...

- Courons vers l'horizon, il est tard, courons vite,

Pour attraper au moins un oblique rayon !

Mais je poursuis en vain le Dieu qui se retire ;

L'irrésistible Nuit établit son empire,

Noire, humide, funeste et pleine de frissons ;

Une odeur de tombeau dans les ténèbres nage,

Et mon pied peureux froisse, au bord du marécage,

Des crapauds imprévus et de froids limaçons.

De szép a nap, mikor feljön a láthatáron

és mint egy robbanás, messziről ránk köszön!

- Boldog, akinek épp ily baráti öröm

a nyugovása, mely gyönyörűbb, mint egy álom!

Emlékszem!… Tűz-szeme alatt tó, kert virág

s minden mint dobogó szív zihált a melegben…

- Fussunk feléje, óh késő van, sebesebben,

fogjuk el legalább egy ferde sugarát!

De sohse érem el az Istent, egyre hátrál;

a győzhetetlen Éj már kifeszíti sátrát,

birodalma sötét, borzongó, iszapos;

sírok szaga kering a fekete homályban

s a mocsár partjain riadozva a lábam

kóbor varangyot és hideg csigát tapos.