Apollinaire, Guillaume: Palota (Palais in Hungarian)
|
|
Palais (French)À Max Jacob
Vers le palais de Rosemonde au fond du Rêve Mes rêveuses pensées pieds nus vont en soirée Le palais don du roi comme un roi nu s’élève Des chairs fouettées de roses de la roseraie
On voit venir au fond du jardin mes pensées Qui sourient du concert joué par les grenouilles Elles ont envie de cyprès grandes quenouilles Et le soleil miroir des roses s’est brisé
Le stigmate sanglant des mains contre les vitre Quel archer mal blessé du couchant le troua La résine qui rend amer le vin de Chypre Ma bouche aux agapes d’agneau blanc l’éprouva
Sur les genoux pointus du monarque adultère Sur le mai de son âge et sur son trente et un Madame Rosemonde roule avec mystère Ses petits yeux tout ronds pareils aux yeux des Huns
Dame de mes pensées au cul de perle fine Dont ni perle ni cul n’égale l’Orient Qui donc attendez-vous De rêveuses pensées en marche à l’Orient Mes plus belles voisines
Toc toc Entrez dans l’antichambre le jour baisse La veilleuse dans l’ombre est un bijou d’or cuit Pendez vos têtes aux patères par les tresses Le ciel presque nocturne a des lueurs d’aiguilles
On entra dans la salle à manger les narines Reniflaient une odeur de graisse et de graillon On eut vingt potages dont trois couleur d’urine Et le roi prit deux œufs poches dans du bouillon
Puis les marmitons apportèrent les viandes Des rôtis de pensées mortes dans mon cerveau Mes beaux rêves mort-nés en tranches bien saignantes Et mes souvenirs faisandés en godiveaux
Or ces pensées mortes depuis des millénaires Avaient le fade goût des grands mammouths gelés Les os ou songe-creux venaient des ossuaires En danse macabre aux plis de mon cervelet
Et tous ces mets criaient des choses nonpareilles Mais nom de Dieu ! Ventre affamé n’a pas d’oreilles Et les convives mastiquaient À qui mieux mieux
Ah ! nom de Dieu ! qu’ont donc crié ces entrecôtes Ces grands pâtés ces os à moelle et mirotons Langues de feu où sont-elles mes pentecôtes Pour mes pensées de tous pays de tous les temps
|
Palota (Hungarian)Max Jacobnak
Rozamunda palotája felé az álmok Mélyén ábrándjaim mezítláb mennek este Mint meztelen király áll a királyi ház ott A rózsakertben a rózsákat lázba ejtve
Minden gondolatom a kert mélyén nyüzsög A békazenekar koncertjén mosolyognak Megkívánták kövér orsóit ciprusoknak S a rózsák tükre a naptányér eltörött
Az alkony mely sziven-talált íjásza hagyta Két ablakhoz tapadt kézen stigmák nyomát Lakomákon fehér bárány húsát fogyasztva Gyantától keserűn ittam Ciprus borát
Ifjú szépségben és ünneplőjét felöltve A házasságtörő kényúr térdcsontjain Ott csücsül Rozamunda asszony s körbe-körbe Kerek kis hun szemét titkon forgatja ím
Igazgyöngy-ülepű úrnője a szivemnek Ki mellett más ülep és más gyöngy túl kopott Szép szomszédnőim ó Ábrándozva ugyan kire számítotok Mikor keletre mentek
Kip-kop Ez az előszoba leszáll az alkony A homályban a mécs olvasztott arany ékszer Copfjával fejetek lógjon a fali kampón Már-már sötét az ég itt-ott tűhegynyi fényjel
Beléptünk az ebédlőbe hol megütötte Mindünk orrát a zsír kozmás illata már Ott áll húsz tál leves három húgysárga közte S két tojást mert ki a levesből a király
Majd a kukták a húst felszolgálni siettek Az agyamban kihűlt gondolatpecsenyét Szép álmok bifsztekét melyek halva születtek S gombócként porhanyós emlékek tetemét
Nos több évezrede halott volt mind e hóbort S émelygős mint fagyott mammutból sült szelet A csont s az álmodó csontkamrából való volt S haláltáncot ropott agyredőim felett
S minden tál valami hallatlan szót kiáltott De a rézangyalát! Éhes has nem hall jó tanácsot És a vendégsereg versenyt tömte magát
Hej a rézangyalát! mit mondtak hát a bordák Pástétomok velőscsontok s vadpecsenyék Eszméimhez miket szült minden kor meg ország Pünkösdjeim tüzes nyelvek jöttök-e még
|
