Apollinaire, Guillaume: Nagybeteg ősz (Automne malade in Hungarian)

Automne malade et adoré

Tu mourras quand l'ouragan soufflera dans les roseraies

Quand il aura neigé

Dans les vergers

Pauvre automne

Meurs en blancheur et en richesse

De neige et de fruits mûrs

Au fond du ciel

Des éperviers planent

Sur les nixes nicettes aux cheveux verts et naines

Qui n'ont jamais aimé

Aux lisières lointaines

Les cerfs ont bramé

Et que j'aime ô saison que j'aime tes rumeurs

Les fruits tombant sans qu'on les cueille

Le vent et la forêt qui pleurent

Toutes leurs larmes en automne feuille à feuille

             Les feuilles

             Qu'on foule

             Un train

             Qui roule

             La vie

             S'écoule

Imádott ősz te nagybeteg

Meghalsz ha orkán dúlja majd a rózsakerteket

Ha leesett a hó a

Szőlőkarókra

Szegény kis ősz

Az ért gyümölcsök és havak

Gazdag fehérségébe halj

Fönn a magasban

Már karvalyok köröznek

A csacska zöldhajú kis hablányok fölött

Kik sohasem szerettek

Messzi mesgyék között

Szarvasok üzekednek

Ó hogy szeretem én bús évszak ezt a zsongást

Hangját a magától hulló gyümölcsnek

A szelet és erdőt ahogy lásd

Elejti levelét egyenként mint a könnyet

             A lombot

             Ha lehullik

             Egy vonat ha

             Elhúz itt

             Az életet

             Ha múlik