Manner, Eeva-Liisa: Bach (részlet) (Bach (poiminto) in Hungarian)

On virta,

kiviä, jotka järjestyvät silloiksi,

kaiverretut lohikäärmeet veden alla nukkuvat kultaiset,

portaat nousta useihin valkeisiin taloihin,

arvokkaat Brunon tomulle, Pascalin ajatusten polyfonialle,

lepo ja vapaus giottonsinisessä syvyydessä.

Pidätetty aika

rakentaa kaupungin,

jonka sisällä on toinen kaupunki,

siltoja, joiden sisällä on toisia siltoja,

lumivalkoisia hevosia ja pyhiä aaseja varten;

portaita, kaikuja avaruuden kuljettamista varten, kaikki

                                                       täydelliset;

aaseilla sädekehä, kultainen lautanen,

jokaisella lautasella kymmenen avainta,

kuin jumalalliset sormet

jotka solmivat musiikkia valosta ja vedestä

Ja portit avautuvat avautuvat -

Avautuu purppuranokat, ovat muuntelu ja huilu,

avautuu heitetyt siivet, kohoavat, ovat fuuga,

tornit väreilevät, vuodatettujen kyyhkysien lukitut kaupungit

ovat läheinen mosaiikki, ja täällä.

Áradat,

kövek hidakká rendeződnek,

míves aranysárkányok alszanak a vizek alatt,

kapuk készek helyükre emelődni, Bruno

porához méltók s a tömören többszólamú Pascalhoz

a giottokék mélyben szabadság s béke van.

Béklyózott idő

építi fel a várost

melyben tolongnak újabb városok, a hidakat,

melyekben más hidak feszülnek, hogy átömölhessenek

rajtuk tejfehér lovak és szent szamarak; kapukat,

szakadékokat, hogy magukra vehessék a véghetetlent;

a szamarakon glória; elhullnak a fájó, szögezett paták

és virágoznak hétszirmú liliomot,

ezt teremtetted,

hogy csókolhassák szárnyaló angyalok –

És kitárulnak a kapuk a kapuk –

kitárulnak a bíborcsőrök, mandolin és fuvola zokog,

kitárulnak a levetett szárnyak, felsuhannak az égbe, a fúga

tornyok remegnek, az ércgalambok bezárt városa

közeli mozaik most, és itten.