This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Koskenniemi, V. A.: Elégiák (részletek) (Elegioja (poiminto) in Hungarian)

Portre of Koskenniemi, V. A.

Back to the translator

Elegioja (poiminto) (Finnish)

4. Hiljaisuudesta saavuimme

 

Hiljaisuudesta saavuimme, hiljaisuutehen käymme.

Pauhina maailman, ei kodiksemme se voi

muuttua, outoina käymme sen kesken ja ihmisten kesken.

Kuin unikulkija ken vuoteensa jättänyt on,

niin haparoimme me vain käsin, katsein ympäri, niin me

toistamme töytäellen sokkoina kuljemme vain.

Rauhaa vailla on rintamme kesken onnenkin pilkkeen,

kaihomme kiirehtäin kaukana eellämme käy

päin jotakin, jot' emme me tunne, ei silmämme nähdä,

korvamme kuunnella voi, ei käsi voi omistaa.

Maailma verhonsa taakse on kätkenyt matkamme määrän,

maailma pauhinallaan pettänyt korvamme on.

Hiljaisuudesta tullen ja hiljaisuutehen mennen

kuin unikulkijan käy, ihminen, rauhaton ties.

 

Hiljaisuuden vuotehell' on hyvä maailman jälkeen,

on hyvä nukkua sun, on, sydän rauhaton, sun.

 

 

7. Satakielelle

 

   Laulujas kuunnellen öitä ma valvonut oon,

kehrännyt onnen kultaista rihmaa aamuhun asti.

   Tunteja laskenut en, päiviä laskenut en.

Ah, omain unteni vankina, onnen vankina kulkein,

   kutsunut veljiksein oon jumalat Olympon,

antanut pilville kättä ja suudellut kukkia nurmen!

   Päässä jok'ainoan tien temppelin nähnyt ma oon.

Ollut ei arkea mulle ja ollut ei päivää ja yötä,

   vain oli laulusi sun. Oi, kesä kaukahinen!

Oi satakieli, sun laulusi muistossa vieläkin väikkyy:

   tummaa silmää kaks, vaalea, kutrinen pää.

Oi kesän yhden sa mullekin laulanut oot, satakieli.

 

 

8. Kauneudelle

 

Kerran lienen sun lasna ma nähnyt tai uness' ehkä.

   Ei, en milloinkaan, en sua nähnyt ma lie,

en sua maisin silmin ma nähnyt, en unessain ees,

   äänetön, ylhäinen vieras tähdellä Maan.

Oot elämän sovitus sinä ollut ainoa mulle,

   vain sinuhun, sinuhun, Kauneus, uskonut oon.

Valtijatar, sinä kylmä ja ylpeä, viilehin otsin,

   sormin hienoisin, katsehin yön-vakavin --

viittasi hulmeen ma nähnyt oon, mut en sua koskaan,

   maisin silmin en, Kauneus, valtijatar.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.gutenberg.org/files

Elégiák (részletek) (Hungarian)

4. Csendből érkeztünk

 

Csendből érkeztünk, s tovatűnünk újra a csendben.

Vad dühben ég a világ, nem változhatik át

otthonná; idegen számunkra az emberiség is.

Mint aki holdkóros, s ágyából kiszökött,

úgy tapogunk szanaszét a kezünkkel, s körbevigyázunk,

s mint a vakok, folyvást lökve-lökődve megyünk.

Békétlen szívvel, de szerencse-sugár özönében

vágyakozunk sietőn távoli élet után,

bárha magunk sem igen tudjuk: mi után; sose láttuk,

nem hallotta fülünk, meg nem fogta kezünk.

Útunk értelmét a világ fátyolba takarta,

vad dühben ég a világ, vad zaja tépi fülünk.

Csendből érkezvén s tovatűnvén újra a csendben

holdkóros módján bolyghatod, ember, utad.

 

Majdan a csend ágyán oly jó lesz, túl e világon,

nyugton szunnyadhatsz, s nyugtot lelhet a szív.

 

7. A csalogányhoz

 

Jaj, csalogány, dalodat hozzám is zengted a nyáron.

Éjszaka virrasztván hallgattam muzsikád,

szőve szerencse arany szálát, míg ébred a hajnal.

Sok napom és órám számlálatlan inalt.

Jaj, a saját álmom tett rabbá, és a szerencse,

testvérként hívtam Hellász isteneit,

felhőnek nyújtván kezemet, míg rétnek az ajkam!

Láttam a templomi út messzevivő szalagát.

Mindegy volt nekem: éj van-e, nappal-e, köznap-e,

ünnep, bennem csak dalod élt. Ó jaj, távoli nyár!

Jaj, csalogány, a dalod szívemben felragyog ismét:

éjszinü két szemed és halvány fürtű fejed.

Jaj, csalogány, dalodat hozzám is zengted a nyáron.

 

8. A Szépséghez

 

Egyszer láttalak én, vagy tán csak egy álom idézett,

nem, nem, még sohasem láttalak eddigelé,

nem, soha földi szemem nem látott alva, sem ébren,

szótlan, szent idegen itten e földi tekén.

Tőled eredt egyedül békém és életem üdve,

Szépség, csak tebeléd rejtettem hitemet.

Úrnő, büszke-rideg, fenséges, hűvös eszű lény,

lágy, finom ujju-kezű, éjfél-barna szemű –

láttam pap-szalagod, noha még soha testi valódat,

Úrnő, földi szemem nem látott sohasem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap