Hellaakoski, Aaro: A fülemüle dalol (Satakielen laulu in Hungarian)

Hyvin hiljaa

Tuli kaikkien ääni takaa

yhä ihme ja ihme uus

ja viimeisimpänä vakaa

tuli hiljaisuus.

Sen lävitse purosen voin

vain aavistaa solinoin

Vesi viileä on, ja puu

yli sen kuvastuu.

Puro solise lehvien alla

vesi onnellinen

Vie kuplaa, kannattamalla

varovasti kuultoa sen

Sivu sammalen kasteisen

Ali puun, yli maan,

yli kelloa kilkkavan haan.

Olen onnellinen

Olen kupla, muuta en,

Olen tyhjä, muuta en.

Vain kuvastajana

olen, kuuntelijana

Vain kupla pysyi, kesti

ja ylisti ikuisesti.

Nagyon halkan

Hangok jöttek, s hangok mögül

csoda s ujabb csoda pattant,

és a sorban végezetül

csend jött, mozdulatlan.

Azon át egy csörgedező

patak szava sejlett elő.

A víz hűvös, a fatörzs itt

rajta tükröződik.

Patak csobog lombok alatt,

boldog víz, sodorja

buborékát, s merre halad,

csillogását féltve óvja,

harmatos mohákra folyva,

föld alatt, víz felett,

csengő rét kolompja mellett.

Boldog vagyok csupán.

Buborék vagyok csupán,

üres vagyok, más se tán.

Vagyok elsuhanó,

vagyok hallgatni való.

Csak a buborék marad,

s dicséneke el nem apad.