Vicente Aleixandre, Merlo: Vida

Un pájaro de papel en el pecho

dice que el tiempo de los besos no ha llegado;

vivir, vivir, el sol cruje invisible,

besos o pájaros, tarde o pronto o nunca.

Para morir basta un ruidillo,

el de otro corazón al callarse,

o ese regazo ajeno que en la tierra

es un navío dorado para los pelos rubios.

Cabeza dolorida, sienes de oro, sol que va a ponerse;

aquí en la sombra sueño con un río,

juncos de verde sangre que ahora nace,

sueño apoyado en ti calor o vida.

Papírmadár száll a mellre,

úgy dalolja, nincs még ideje a csóknak,

élj csak, élj csak, a nap láthatatlan éget,

soká, mindjárt vagy sohasem röppen erre csók vagy madár.

A halál egy kis zajocska,

a másik szíve, amint megáll,

vagy maga a messzi öl az, ahogy hever a földön,

hogy szőke pihék aranyhajója legyen.

Hasít a fej, halánték aranylik, elindul lefelé a nap;

az árnyékban folyóval álmodom,

amíg a zöldvérű nád sarjad,

én álmodom, két kezemmel belédkapva, hőség, élet.