Vallejo, César: Ha jönne a gonosz (Viniere el malo… in Hungarian)

Viniere el malo, con un trono al hombro,
y el bueno, a acompañar al malo a andar,
dijeren «sí» el sermón, «no» la plegaria
y cortare el camino en dos la roca...
 
Comenzare por monte la montaña,
por remo el tallo, por timón el cedro
y esperaren doscientos a sesenta
y volviere la carne a sus tres títulos...
 
Sobrare nieve en la noción del fuego,
se acostare el cadáver a mirarnos,
la centella a ser trueno corpulento
y se arquearen los saurios a ser aves...
 
Faltare excavación junto al estiércol,
naufragio al río para resbalar,
cárcel al hombre libre, para serlo,
y una atmósfera al cielo, y hierro al oro...
 
Mostraren disciplina, olor, las fieras,
se pintare el enojo de soldado,
me dolieren el junco que aprendí,
la mentira que inféctame y socórreme...
 
Sucediere ello así y así poniéndolo,
¿con qué mano despertar?
¿con qué pie morir?
¿con qué ser pobre?
¿con qué voz callar?
¿con cuánto comprender, y, luego, a quién?
 
No olvidar ni recordar
que por mucho cerrarla, robáronse la puerta,
y de sufrir tan poco estoy muy resentido
y de tánto pensar, no tengo boca.

Ha jönne a gonosz, trónját vállán cipelve,
és útján elkísérni vele jönne a jó,
ha isten igen-t szólna és nem-et az ima,
és ha az út a sziklát kettébe metszené,
 
ha lekopott hegyből töredezne a hegység,
ha cédrus nőne ki az evező nyeléből,
ha a kétszáz a hatvanra várakozna,
s ha a hús visszatérne három titulusához,
 
ha tűznél jobban perzselne a hó,
ha minket bámulni dőlne hanyatt a hulla,
ha vaskos mennydörgéssé változhatna a szikra,
ha szárnyukkal szelnék a hüllők a szelet,
 
ha trágya mellől gödre hiányozna,
folyóból szirt, amelyen megtörik,
s embernek börtön, hogy szabad legyen,
égből a levegő, aranyércből a vas,
 
ha higgadt s jószagú lenne a fenevad,
s csak álcázná magát a düh katonának,
s ha fájna nekem ez a sok verés
és hazugság, mely rothaszt és segít,
 
Ha mindez így lehetne, milyen kézzel
tapogatóznék reggel?
Milyen lábbal indulnék a halálba?
Mitől lennék szegényebb?
Milyen kiáltozással lennék némább?
S mennyivel és ki lenne érthetőbb?
 
Jó lenne emlékezni s elfeledni,
hogy ellopták bezárt ajtóimat,
és az bánt, hogy keveset szenvedek,
s a töprengéstől lettem hallgatag.