Valle, Juvencio: Dal a vízhez (Canto al agua in Hungarian)

El agua azul, limpia y cristalina
nace desde las lindes de tu pelo
y baja, libre, hasta tus uñas finas.

Al agua canto y sobrellevo en vilo
el agua azul que desvelada crece
desde tus plantas en delgado hilo.

Al agua, al agua limpia canto y digo
desde mi oscuro abismo te presiento
aguacopa, aguacielo y agualirio.

Bebe, María, bebe el agua fría,
pon tu boca en su boca, pon tu vida
sobre el deleite de esa rosalía.

Desde tu pie dormida hasta tu pelo
súmate al agua en flor –lágrima viva-
dilúyete en cristalino terciopelo.

Baja tu frente hasta tocar la piedra,
busca llorando la raíz del agua,
búscala de rodillas en la tierra.

A kék és tiszta víz kristályosan
hajad tövéből ered messzi útra:
ujjadíg csurgó parttalan folyam.

A víz dicsérete a nyelvemen,
a kék vízé, mely talpadból fakad,
s vékony sugárban folyik édesen.

A kék és tiszta vizet dalolom,
mondván: sötét szakadékból ís látlak
vízkehely, vízmenny és vízliliom.

Idd, María, kortyold a hűs vizet,
szád a szájára, tedd az életed
arra, mi szebb mint egy rózsaliget.

Alvó lábadtól alvó hajadíg
merülj eleven könnycsepp-vízbe,
ahol a kristályos bársony lakik.

Hajtsd le homlokod, míg követ nem ér,
keressed sírva a víz gyökerét,
míg bőrödön ki nem serked a vér.