Salinas, Pedro: Navacerrada, április (Navacerrada, abril in Hungarian)

Los dos solos. ¡Qué bien

aquí, en el puerto, altos!

Vencido verde, triunfo

de los dos, al venir

queda un paisaje atrás;

otro enfrente, esperándonos.

Parar aquí un minuto.

Sus tres banderas blancas

-soledad, nieve, altura-

agita la mañana.

Se rinde, se me rinde,

ya su silencio es mío:

posesión de un minuto.

Y de pronto mi mano

que te oprime, y tú, yo,

-aventura de arranque

eléctrico-, rompemos

el cristal de las doce,

a correr por un mundo

de asfalto y selva virgen.

Alma mía en la tuya

mecánica; mi fuerza,

bien medida, la tuya,

justa: doce caballos.

Csak ketten! Ó, be jó

itt fenn a hegyszorosban!

Legyőzött zöld, csupán mi

ketten győztünk, jövünk,

s egy tájkép elmarad:

szemközt a másik ott van.

Egy percre jó megállni.

Három zászló fehéren

- magány, hó és magasság -

leng a reggel szelében:

Meghódol mind a három.

Enyém e csönd, e béke:

egy perc a nagy Időből.

És hirtelen a markom

a kapcsolódon, én s te,

elektromos sebesség

kalandja, kitörünk a

dél óraüvegén át,

hogy fussunk utcakőből

s vadonból gyúrt világban.

A lelkem benne gépi

lelkedben; jól beosztva

erőm, s tiéd tizenkét

lóerőt tesz ki éppen.