Rueda, Salvador: La Cigarra

Canta tu estrofa, cálida cigarra,

y baile al son de tu cantar la mosca,

que ya la sierpe en el zarzal se enrosca

y lacia extiende su verdor la parra.

Desde la yedra que a la vid se agarra

y en su cortina espléndida te embosca,

recuerda el caño de la fuente tosca

y el fresco muro de la limpia jarra.

No consientan tus élitros fatiga,

canta del campo el productivo costo,

ebria de sol y del trabajo amiga.

Canta y excita al inflamado agosto

a dar el grano de la rubia espiga

y el chorro turbio del ardiente mosto.

Tücsök, te forróhangú, úgy daloljál:

hangodra még a légy is táncraperdül,

kígyó tekereg ki a vadszederből,

s nyujtogatja zöld nyakát a borostyán.

A szőlőre kulcsolódó folyondár

függönnyel borít, s megóv a melegtől,

a korsó friss falán dalod dereng föl,

s a kút is hűs emlékein borong már.

A fáradtságot nem ismeri szárnyad,

a termő rét oly gazdag, hát dalolj csak,

napittas zenésze az aratásnak,

dalold augusztus lángját és lobogtasd,

érlelje meg szemét a telt kalásznak,

s a csorgó mustot égő-zavarosnak.