Rueda, Salvador: El tablado flamenco

En el resonante tablado flamenco,

su zapateado describe la Penco,

y las castañuelas de poza de cuenco

juntan sus compases al baile flamenco.

Con los libres brazos como una bandera,

sobre los tacones va la bayadera,

y al doblar el gozne la curva cadera,

los brazos ondula como una bandera

Las palmas alegres de ritmo vibrante

indican las vueltas del cuerpo ondulante,

y arrancan suspiro del pecho anhelante

las palmas alegres del ritmo vibrante.

Alarga la cuerda llorosa y sentida

su linea tirante de notas vestida,

y un aire de España que al suelo convida

se ajusta a la cuerda llorosa y sentida.

Pájaros brillantes y flecos de oro

el mantón desborda del pecho sonoro,

que al lanzar valiente su trino canoro

deja que retiemblen los flecos de oro.

El concurso alegre se aita y vocea

al lúbrico canto que aturde y marea,

y a la bailadora que el talle cimbrea

el feroz concurso aplaude y vocea.

A cada arrogancia y a cada donaire

sombreros en lluvia conmueven al aire,

y la flor prendida del pelo, al desgaire,

oscila en las vueltas de cada donaire.           

Resuena y acrece la vocinglería

y el ritmo acelera su ardiente armonía,

y la bailadora su cuerpo deslía

mas raudo, sintiendo la vocinglería.

Ya el licor dorado perfuma la caña,

ya la ultima vuelta la copla acompaña

ya suspende el baile su música extraña. . .

¡ y la manzanilla sonríe en la caña !

Döngő dobogóján andalúzi táncnak

kopogósát járja magában a Vánnyadt;

Cuenco kasztanyétját lengetve a lányhad

csörgi ütemét az andalúzi táncnak.

akárcsak a zászló, libeg pőre karja,

sarkán bajadérként pördül erre-arra,

s ahogy sarokpántként csipőjét csavarja,

akárcsak a zászló, hullámzik a karja.

Vibráló ritmusa vidám tenyereknek

jelzi, ha hullámzó teste pördül egyet,

s vágyó sóhajokra készteti a keblet

vibráló ritmusa vidám tenyereknek.

Kinyujtja a húr, a könnyel teli, érző,

feszes vonalát, mely hangokkal becéző,

és egy spanyol dallam, álomba igéző,

rezzenti a húrt, mely könnyel teli, érző.

Ékes madárkát ont s aranycsillám-pettyet

a kendő, mely fedi ezt a dalos keblet,

mely midőn trillái győztesen kizengnek,

megrezdíti a sok aranycsillám-pettyet.

A víg kompánia rázendít felajzva,

a merész, sikamlós, mámorító dalra,

és a táncosnőt, ki csípőjét csavarja,

a vad kompánia tapsolja felajzva.

Minden buja hajlás, minden tiszta lépte

kalapok esőjét repíti a légbe,

és a virágot, mely fürtje hanyag éke,

megrezzenti minden forgó, tiszta lépte.

Visszhangzón, növekvőn megsűrűl a lárma,

gyorsul a ritmus vad láng-harmóniája,

a táncosnő egyre bódultabban járja,

szétolvasztja szinte termetét a lárma.

Illatozó arany nedű a kehelyben,

végső pördületre zeng a dal betelten,

furcsa zenéje a táncnak tovalebben,

és a manzanilla mosolyg a kehelyben.