Paz, Octavio: Entre lo que veo y lo que digo
|
Entre lo que veo y lo que digo (Spanish)A Roman Jakobson
1 Entre lo que veo y digo entre lo que digo y callo, entre lo que callo y sueño, entre lo que sueño y olvido, la poesía. Se desliza entre el sì y el no: dice lo que callo, calla lo que digo, sueña lo que olvido. No es un decir: es un hacer. Es un hacer que es un decir. La poesía se dice y se oye: es real. Y apenas digo es real, se disipa. ¿Así es mas real?
2 Idea palpable, palabra impalpable: la poesía va y viene entre lo que es y lo que no es. Teje reflejos y los desteje. La poesía siembra ojos en la página, siembra calabra en los ojos. Los ojos hablan, las calabra miran, las miradas piensan. Oír los pensamientos, ver lo que decimos, tocar el cuerpo de la idea. Los ojos se sierra, las palabras se abren.
|
A közt amit látok és amit mondok... (Hungarian)Roman Jakobsonnak
1 A közt amit látok és amit mondok, amit mondok és amit elhallgatok, amit elhallgatok és amit álmodok, amit álmodok és amit elfelejtek: a költészet. Elsiklik az igen és a nem között: kimondja amit elhallgatok, elhallgatja amit kimondok, álmodja amit elfelejtek. Nem szó: hanem tett. Olyan tett, ami szó. A költészet mondható és hallható: valóság. De mire kimondtam: valóság, már el is illant. Tehát: több mint valóság?
2 Tapintható eszme, tapinthatatlan szó: a költészet szabadon jár-kel a közt ami van és ami nincs. Képeket sző és képeket bont. A költészet szemeket hint a papírra, szavakat hint a szemekbe. A szem beszél, a szavak néznek, a nézés gondoskodik. Hallani a gondolatot, látni amit mondunk, érinteni az eszmék testét. A szem becsukódik, a szavak kinyílnak.
|
