Paz, Octavio: El fuego de cada día
El fuego de cada día (Spanish)A Juan García Ponce
Como el aire hace y deshace sobre las páginas de la geología, sobre las mesas planetarias, sus invisibles edificios: el hombre. Su lenguaje es un grano apenas, pero quemante, en la palma del espacio.
Sílabas son incandescencias. También son plantas: sus raíces fracturan el silencio, sus ramas construyen casas de sonidos. Sílabas: se enlazan y desenlazan, juegan a las semejanzas y las desemejanzas.
Sílabas: maduran en las frentes, florecen en las bocas. Sus raíces beben noche, comen luz. Lenguajes: árboles incandescentes de follajes de lluvias.
Vegetaciones de relámpagos, geometrías de ecos: sobre la hoja de papel el poema se hace como el día sobre la palma del espacio.
|
Mindennapi tűz (Hungarian)Juan García Poncenak
Ahogy a szél felrakja-ledönti láthatatlan építményeit a geológia lapjain, a bolygók asztalán: az ember is. Alig mákszemnyi nyelve parázsként hull a tér tenyerébe.
Szótagjai vörösizzások. De növények is: gyökereik szétvetik a csöndet, ágai zengő házat emelnek. A szótagok kötnek és oldnak, hasonlóság és különbség játékai.
A szótagok a homlok mögött érlelődve kivirágzanak a szájban. Gyökereik éjt isznak, fényt esznek. A nyelvek: lombzáporban ázó vörösizzású fák.
Villámok növényvilága, visszhangok geometriája: a papírlapra úgy hull a költemény, mint a tér tenyerébe a nap.
|