Huidobro, Vicente: Marino

Aquél pájaro que vuela por primera vez
Se aleja del nido mirando hacia atrás

Con el dedo en los labios
os he llamado.

Yo inventé juegos de agua
En la cima de los árboles.

Te hice la más bella de las mujeres
Tan bella que enrojecías en las tardes.

La luna se aleja de nosotros
Y arroja una corona sobre el polo

Hice correr ríos
que nunca han existido

De un grito elevé una montaña
Y en torno bailamos una nueva danza.

Corté todas las rosas
De las nubes del este

Y enseñé a cantar a un pájaro de nieve.
Marchemos sobre los meses desatados

Soy el viejo marino
que cose los horizontes cortados.

A madár amikor először repül
röptében visszanéz a fészekre

Ujjam az ajkamon
így hívtalak

föltaláltam a hullámok játékát
a fák hegyén.

Megtettelek téged az asszonyok legszebbikének
szépségedtől alkonyattájt mindig kipirultál.

A hold eloson
s korona lesz a póluson

sarkantyúm sohanapján
folyó folyamok habján

egyet kiáltottam hegy lett belőle
és új tánccal táncoltuk körbe.

Rózsát nyestem
kelet felhőiről

és énekleckét adtam a hó madarának.
Meneteljünk bitang hónapokon át

vén tengerész vagyok én
aki összevarrom a fölszabdalt láthatárt.