Hernández, Miguel: Ya de su creación, tal vez, alhaja

Ya de su creación, tal vez, alhaja

algún sereno aparte campesino

el algarrobo, el haya, el roble, el pino

que ha de dar la materia de mi caja.

Ya, tal vez, la combate y trabaja

el talador con ímpetu asesino

y, tal vez, por la cuesta del camino

sangrando subre y resonando baja.

Ya, tal vez, la reduce a geometría,

a pliegos aplanados quien apresta

el último refugio a todo vivo.

Y cierta y sin tal vez, la tierra umbría

desde la eternidad está dispuesta

a recibir mi adiós definitivo.

Talán egy bakter, egy falusi gazda

ültetéséből immár megjelölt egy

jánoskenyérfát, bükköt, barna tölgyet

s fenyőt, melyből koporsóm lesz faragva.

Talán gyilkos lendülettel lecsap ma

a favágó, s kidönti azt a törzset,

talán a kaptatón vérezve fölmegy,

s ha legurul, döndül a föld alatta.

Talán már hozzászabja mértanához,

ki az élőknek végső menedékül

sima falemezeket tákol össze.

S biztosan, nem „talán", a föld homályos

mélye örök időktől fogva készül

végbúcsumat fogadni mindörökre.