Hernández, Miguel: Tu corazón, una naranja helada

Tu corazón, una naranja helada
con un dentro sin luz de dulce miera
y una porosa vista de oro: un fuera
venturas prometiendo a la mirada.
 
Mi corazón, una febril granada
de agrupado rubor y abierta cera,
que sus tiernos collares te ofreciera
con una obstinación enamorada.
 
¡Ay, qué acometimiento de quebranto
ir a tu corazón y hallar un hielo
de irreductible y pavorosa nieve!
 
Por los alrededores de mi llanto
un pañuelo sediento va de vuelo
con la esperanza de que en él lo abreve.

Szíved fagyos narancs; illó olajba
úsznak benn sötét és édes gerezdek.
Arany-pórusos külseje a szemnek
boldogságot igér és azzal csalja.
 
Szivem lázbeteg forró gránátalma,
tömör pír, melyen viaszhéj repedt meg,
hogy makacs szerelemmel a szívednek
gyöngyöcskéit gyöngyös nyakékül adja.
 
Jaj, milyen hiú kísérlet, szívedhez
futni s kemény jégpáncélt lelni rajta,
rettentő hómezőt, olvaszthatatlant!
 
Könnyeim tava körül egyre repdes
egy szomjas keszkenő csapongva s abba
reménykedik, hogy szívedből ihat majd.