Hernández, Miguel: Soneto final
|
Soneto final (Spanish)Por desplumar arcángeles glaciales, la nevada lilial de esbeltos dientes es condenada al llanto de las fuentes y al desconsuelo de los manantiales.
Por difundir su alma en los metales, por dar el fuego al hierro sus orientes, al dolor de los yunques inclementes lo arrastran los herreros torrenciales.
Al doloroso trato de la espina, al fatal desaliento de la rosa y a la acción corrosiva de la muerte
arrojado me veo, y tanta ruina no es por otra desgracia ni por otra cosa que por quererte y sólo por quererte.
|
Zárószonett (Hungarian)Mert jég-arkangyalok tollát kitépte a sűrű, karcsúfogú liliom-hó, kutak zokogására és busongó források bánatára van ítélve.
Mert lelkét olvasztotta annyi fémbe s a vasnak adta tüzei kibomló napkeltéit, vad kovács veti forró és irgalmatlan üllők gyötrelmére.
Magam tövis-kínokra szánva látom, hervadva hulló rózsák végzetére, s halálra, mely lassú marással esz meg.
És semmi más se hozta pusztulásom, kora vesztemnek nincs más oka-érve, csak hogy szeretlek, csak az, hogy szeretlek.
|
