Hernández, Miguel: ¿Recuerdas aquel cuello, haces memoria

¿Recuerdas aquel cuello, haces memoria

del privilegio aquel, de aquel aquello

que era, almenadamente blanco y bello,

una almena de nata giratoria?

Recuerdo y no recuerdo aquella historia

de marfil expirado en un cabello,

donde aprendió a ceñir el cisne cuello

y a vocear la nieve transitoria.

Recuerdo y no recuerdo aquel cogollo

de estrangulable hielo femenino

como una lacteada y breve vía.

Y recuerdo aquel beso sin apoyo

que quedó entre mi boca y el camino

de aquel cuello, aquel beso y aquel día.

Emlékszel ama nyakra, ott kisért még

emlékedben a perc, hol oly csodás volt,

mint tejhab-csipkés oromzat-virágok,

az a csipkézett ragyogó fehérség?

Emlékszem is, nem is, a haj sötétjét

hogy érte el tűnőn az elefántcsont,

ahogy a hattyúnyakra koronát font,

kizengve átmeneti hó-fehérét.

Emlékszem is, nem is, hogy ragyogott a

női hidegség torzsája taszítón,

mint egy kurta tejút csillag-gerezdje.

Emlékszem ama gyámoltalan csókra,

mely szám és ama nyak közt feleúton

lebegett, ama csókra, ama percre.