Garcilaso de la Vega: Ó, édes zálogok (Soneto X (Oh dulces prendas…) in Hungarian)

¡Oh dulces prendas, por mí mal halladas,

dulces y alegres cuando Dios quería,

Juntas estáis en la memoria mía,

y con ella en mi muerte conjuradas!

¿Quién me dijera, cuando las pasadas

horas que en tanto bien por vos me vía,

que me habiáis de ser en algún día

con tan grave dolor representadas?

Pues en una hora junto me llevastes

todo el bien que por términos me distes,

lleváme junto el mal que me dejastes;

si no, sospecharé que me pusistes

en tantos bienes, porque deseastes

verme morir entre memorias tristes.

Ó, édes zálogok, mik bajt okoztok,

jók s édesek, míg pártolt Isten engem!

Együtt vagytok mind emlékezetemben,

s vele elvesztésemre összefogtok.

Ki mondta volna óva, hogy ti, sok-sok

öröm szerzői boldogabb hetekben,

búsítotok el egy napon, s kegyetlen

fájdalmat életembe épp ti hoztok?

Hisz, íme az apródonként eresztett

jót elragadjátok egyetlen órán,

vigyétek el a bajt is, mit szereztek.

Ha nem, gyanítom majd, hogy annyi jó rám

azért jutott, mert jólesik tinektek,

ha láttok bús emlékek közt halódván.