Garcilaso de la Vega: Soneto VI (Por ásperos caminos…)

Por ásperos caminos he llegado

a parte que de miedo no me muevo;

y si a mudarme a dar un paso pruebo,

y allí por los cabellos soy tornado.

Mas tal estoy, que con la muerte al lado

busco de mi vivir consejo nuevo;

y conozco el mejor y el peor apruebo,

o por costumbre mala o por mi hado.

Por otra parte, el breve tiempo mío,

y el errado proceso de mis años,

en su primer principio y en su medio,

mi inclinación, con quien ya no porfío,

la cierta muerte, fin de tantos daños,

me hacen descuidar de mi remedio.

Vad úton értem el e puszta tájra,

hol vesztegelek béna borzalomban,

hol, mozdulnék csak, visszahúzna nyomban

egy szellemkéz dúlt hajamat cibálva.

De sarkamban már a halál kutyája,

életem szavát hallgatom bajomban;

tudom a jót s a legrosszabba fogtam,

rossz szokásból vagy mert sorsom kívánja.

Másfelől pedig időm kurta volta

és éveim gubancos szövedéke,

e bonthatatlan és fölfejthetetlen,

jó sejtelmem, mely megcsúfol naponta,

s a biztos halál, minden dráma vége,

biztat bajom szerét szemétre vetnem.