Góngora, Luis de: A vénség bajairól, a vég közeledtén, melyben a katolikus bizakodik (Infiere, de los achaques de la vejez, cercano el fin a que católico se alienta in Hungarian)
|
|
Infiere, de los achaques de la vejez, cercano el fin a que católico se alienta (Spanish)En este occidental, en este, oh Licio, Climatérico lustro de tu vida, Todo mal afirmado pie es caída, Toda fácil caída es precipicio.
¿Caduca el paso? Ilústrese el juïcio. Desatándose va la tierra unida; ¿Qué prudencia, del polvo prevenida, La ruina aguardó del edificio?
La piel no sólo sierpe venenosa, Mas con la piel los años se desnuda, Y el hombre, no. ¡Ciego discurso humano!
¡Oh aquel dichoso, que, la ponderosa Porción depuesta en una piedra muda, La leve da al zafiro soberano!
|
A vénség bajairól, a vég közeledtén, melyben a katolikus bizakodik (Hungarian)
Életed válság-idején, szerencséd próbáján, Lucius, szívem barátja, esés lesz léptünk minden csusszanása, és szakadék lesz minden elesettség.
Inog a lábad? Fényesüljön elméd. Bomlóban is csak egy a föld világa - a pornak milyen bölcs sejtelme várta már jó előre a ház romba vesztét?
A mérges kígyó levedli, ha bőre vén lett, s bőrével korát is lehántja. Nem így az ember. Az ő sorsa mily vak!
Mily boldog viszont, ki a néma kőbe a nehézkesség önsulyát bezárva lágy lebegést ad a pompás zafírnak!
|
