Diego, Eliseo: En la tarde las palmas

En la tarde las palmas, reinas de la penumbra,
extienden el silencio por los campos vacíos,
y la clara memoria de los astros alumbra
el fervor angustioso de los muros sombríos
 
que cruzan en guerreras columnas las sabanas.
La intemperie sc inclina sobre las altas yerbas
y acecha los rescoldos breves de las ventanas,
que perdidas dialogan con razones acerbas,
 
en tanto que los árboles en el monte cerrado
convocan sus familias. A veces se levanta
su furia con el viento, y en cl oculto vado
la espesura salvaje de las tinieblas canta.

Az alkonyati pálmák, e homály-fátyolozta
királynők puszta síkot csendességgel takarnak,
s a csillagok világos emléke beragyogja
elfogódott hevét a sötétedő falaknak,
 
mik szavannákon által állnak hadoszlopokban.
A förgeteg fejével a magas fűre bágyad,
s fellobbanásokat vél látni az ablakokban,
melyek kallódva, csípős érvek között vitáznak,
 
amíg a fák az erdő legsűrűbb sűrüjében
összehívják családjuk népét. Fölborzolódva
száll a széllel haragjuk, s titkos gázlók szivében
dalolni kezd az éji sötétség vad bozótja.