Diego, Eliseo: En el medio mismo del día (1)
|
En el medio mismo del día (1) (Spanish)1 En medio de una rugiente avalancha de luz está mi padre. La luz arranca destellos, no, saltos de furiosa nieve a la pequeña escalinata que mi padre diseñó desde un humilde orgullo, y vuelan en astillas de luz los troncos de las palmas. Cómo sus ropas arden en blanquísimas ascuas que le abrasan la cara traspasándola y fundiéndose al fuego de una felicidad que es tanto, tanto más que la consumación de su proyecto, más que su fiera estatura iluminada.
|
Delelőn a nap (1) (Hungarian)1 Üvöltő fénylavinába temetve áll az apám. Szikrazápor, nem, eszelős hózuhatag dől a pár foknyi lépcsőcskére, melyet alázatos gőgjében ő tervezett valamikor, miközben égő szilánkok képében röpdösnek a pálmatörzsek. Milyen vakítóan parázslik a ruhája, és milyen mély lyukak perzselődnek az arcába, hogy átjárják és a boldogság tüzébe vesszenek, mert az lobog itt, de úgy, de úgy, hogy mellette semmi a tervek megvalósítása, semmi apámnak a fényben felmagasló szilaj termete.
|
