Diego, Eliseo: Donde nunca jamás se lo imaginan
|
Donde nunca jamás se lo imaginan (Spanish)In memoriam Che Guevara
Entonces ya es seguro que estás muerto No volveremos otra vez a verte Jugar con el aliento de los hartos Al escribir como al desgano: Che, Sobre el dinero.
Entre leyendas Viniste brevemente a nuestro día Para después marcharte entre leyendas. Cruzabas en la sombra, rápido Filo sediento de relámpago, Y el miedo iba a tronar donde no estabas. Luego, es verdad, la boina seria Y el tabaco risueño, nos creímos –y tú sabrás, si cabe, perdonarlo– que te quedabas ya para semilla de cosas y de años.
Hoy nos dicen Que estás muerto de veras, que te tienen Al fin donde querían.
Se equivocan Más que nosotros figurándose Que eres un torso de absoluto mármol Quieto en la historia, donde todos Puedan hallarte.
Cuando tú No fuiste nunca sino el fuego, Sino la luz, el aire, Sino la libertad americana Soplando donde quiere, donde nunca Jamás se lo imaginan, Che Guevara.
|
Hol soha többé el sem képzelnék már (Hungarian)Che Guevara emlékére
Ezentúl már bizonyos, hogy halott vagy. Nem látunk téged többé nagyúri szeszéllyel játszani, mint mikor ráírtad hanyagul : " che", a bankjegyre.
Legendák közt jöttél rövid időre napjainkba, hogy útra kelj azután legendák közt. Jöttél árnyon át hirtelen, heves villám – villanással, s ahol nem voltál, úr a félelem lett. Aztán, való igaz, a komoly sapka és a mosolygó szivar, már azt hittük – és te, ha még lehet, majd megbocsájtod – hogy itt maradsz már a dolgok és évek gyökereként.
Ma azt mondják nekünk, hogy valóban halott vagy, odakerültél végül, hová kívántak.
De tévednek, jobban, mint mi, hívén, hogy merev márványtorzó vagy ezentúl a történelemben, ahol mindenki rádtalálhat.
Hiszen te nem voltál soha más, mint maga a tűz, mint a fény, a szél, mint Amerikánk szabadsága, mely mindenütt süvít, hol soha többé el sem képzelnék már, Che Guevara.
|
