This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Carriego, Evaristo: Amikor eszünkbe jutottál (Aquella vez que vino tu recuerdo in Hungarian)

Portre of Carriego, Evaristo
Portre of Orbán Ottó

Back to the translator

Aquella vez que vino tu recuerdo (Spanish)

La mesa estaba alegre como nunca.
Bebíamos el té: mamá reía
recordando, entre otros,
no sé qué antiguo chisme de familia;
una de nuestras primas comentaba
-recordando con gracia los modales,
de un testigo irritado- el incidente
que presenció en la calle;
los niños se empeñaban, chacoteando,
en continuar el juego interrumpido,
y los demás hablábamos de todas
las cosas de que se habla con cariño.

Estábamos así, contentos, cuando
alguno te nombró, y el doloroso
silencio que de pronto ahogó las risas,
con pesadez de plomo,
persistió largo rato. Lo recuerdo
como si fuera ahora: nos quedamos
mudos, fríos. Pasaban los minutos,
pasaban y seguíamos callados.

Nadie decía nada, pero todos
pensábamos lo mismo. Como siempre
que la conmueve una emoción penosa,
mamá disimulaba ingenuamente
queriendo aparecer tranquila. ¡Pobre!

¡Bien que la conocemos!... Las muchachas
fingían ocuparse del vestido
que una de ellas llevaba:
los niños, asombrados de un silencio
tan extraño, salían de la pieza.
Y los demás seguíamos callados
sin mirarnos siquiera.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.amediavoz.com

Amikor eszünkbe jutottál (Hungarian)

Oly vidámak voltunk, mint soha addig.
Teát ittunk, s mama nevetve
tett célzást, egyebek közt,
egy régen történt, családi esetre;
majd unokanővérünk részletezte -
jól utánozva a mind hevesebben
ágáló szemtanút -, hogy
ő mit tapasztalt a mondott esetben;
a gyerekek nyűglődtek és nyafogtak,
mert játékuk félbeszakadt miattunk,
akik boldogan s vég nélkül beszéltünk,
mivelhogy kedvelt témáinkra kaptunk.

Így volt, jó kedvünk volt, amikor egy hang
téged említett hebehurgya módon,
s fájdalmas csönd váltotta fől a pezsgést,
súlyosan, mint az ólom,
és nem akart megszűnni. Mintha csak ma
lenne, ahogy fagyottan
s némán gubbasztunk ott. Múlnak a percek,
mi meg csak ülünk megnémulva ottan.

Egy szót sem szólt senki, de ugyanarra
gondoltunk mind. Anyánk, mint máskor is, ha
már-már kirobbant belőle a sírás,
színészkedett, naivan alakítva
a rendületlen nyugodtat. Szegényke!

Oly jól ismertük! ... A lányok azonnal
elkezdtek bíbelődni
valami vállfazonnal,
s az aprónép a csendtől meglepődve,
maga is csöndben eltűnt,
mi meg csak ültünk megnémulva ott és
magunk elé meredtünk.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationO. O.

Related videos


minimap