Borges, Jorge Luis: Az ajándékok (Los dones in Hungarian)

Le fue dada la música invisible

que es don del tiempo y que en el tiempo cesa;

le fue dada la trágica belleza,

le fue dado el amor, cosa terrible.

Le fue dado saber que entre las bellas

mujeres de la tierra sólo hay una;

pudo una tarde descubrir la luna

y con la luna el álgebra de estrellas.

Le fue dada la infamia. Dócilmente

estudió los delitos de la espada,

la ruina de Cartago, la apretada

batalla del Oriente y del Poniente.

Le fue dado el lenguaje, esa mentira,

Le fue dada la carne, que es arcilla,

le fue dada la obscena pesadilla

y en el cristal el otro, el que nos mira.

De los libros que el tiempo ha acumulado

le fueron concedidas unas hojas;

de Elea, unas contadas paradojas,

que el desgaste del tiempo no ha gastado.

La erguida sangre del amor humano

(la imagen es de un griego) le fue dada

por Aquel cuyo nombre es una espada

y que dicta las letras a la mano.

Otras cosas le dieron y sus nombres:

el cubo, la pirámide, la esfera,

la innumerable arena, la madera

y un cuerpo para andar entre los hombres.

Fue digno del sabor de cada día;

tal es tu historia, que es también la mía.

Megkapta a láthatatlan zenét,

mit az idő ad s idővel enyészik;

tragikus szépségből kivette részit,

kapott szerelmet is, mely szörnyüség.

Megkapta a tudást is, hogy a földnek

szép női közt csak egyet birtokolhat;

egy este fölfedezhette a holdat

és a csillagok algebráját, főleg.

Kapott gyalázatot. Olvasni kezdett,

tanulmányozni bűneit a kardnak,

Karthago romlását és fel-felhorgadt

csatáját Napnyugatnak s Napkeletnek.

A nyelv, e hazugság is része lett,

s a hús, amely a föld silány agyagja,

obszcén lidérces álom sanyargatta,

s tükörben a másik, mely ránk mered.

A könyvekből, melyeket annyi század

felhalmozott, neki pár lap jutott csak,

a koptató időn el nem kopottak:

egy-két paradoxona Eleának.

A szerelem felzúdult vére (régi

görög szókép) megadatott neki

Attól, kinek neve kard, és aki

a betüket író kezet vezérli.

Adatott néki sok más, megnevezve,

kocka, gúla és gömb alakzata,

a homok számtalan szeme, s a fa,

s hogy emberek közt járhasson, a teste.

Méltó lett minden nap ízére mégis;

íme történeted, mely az enyém is.