Barba Jacob, Porfirio: Carbunclos

No enflorará tu nombre un verso vano
ni entre lo cotidiano irás perdida.
Un varonil silencio. Un goce arcano.
Y por mi pensamiento soberano
hacer más honda y más sensual tu vida.

Ah, cómo en el amor estás ardida:
se va entreabriendo el alhelí de un beso
en tu boca, de múrice teñida,
y desnuda y nevada
tu carne a mi deleite fue ofrendada.

¿Qué jardín se te inunda si me lloras?
¿Mi amor no es la clepsidra de tus horas?
En tus labios no miela el colibrí:
¿la vida junto a mí no es más ensueño,
más tragedia la vida junto a ti?

Cuán lindo el pie tan ágil y pequeño...
Ya en la propicia oscuridad, desnuda,
tu carne tiembla y lánguida me oprime:
doliente y zaraheño,
grita mi corazón: "¡Si está desnuda!"

Cuán lindo el pie, tan ágil y sedeño,
cuán tibio el muslo... Ah, dueña de tu dueño:
el amor fue mi parte dispensada
en el festín de sombras de la nada...

Hoy quiero solazarme en tu ternura
como en las auras que embalsama el heno
la noche del sahumerio montesino.
¡Un beso a tu varón, mi hembra impura!
Dormir después en tu redondo seno,
tu seno blanco de ápice azulino...

Neved nem hoz meddő versben virágot
és nem veszhetsz el hét napján a hétnek.
Férfias csend. És gyönyörű talányod,
s páratlan eszmém fölfed egy világot,
hol mélyebb, érzékletesebb az élet.

Ó, szerelmem, mely nagy a veszteséged:
egyetlen szál csók rozmaringja nyílik
ajkaid közt, szeder festi a véred,
míg havasan és meztelen
szent, áldozati húsod élvezem.

Mily kert önt el? Egy könnycsepp a szemedben?
Óráid homokórája, szerelmem?
Ajkadon nem virul a kolibri dala:
velem élt életed nem puszta ábránd?
veled élt életem, mondd, nem tragédia?

Mily szép is az ilyen fürge madár-láb ...
Már alkalmas az éj, már tested meztelen,
húsod remeg s rám omlik lankadóban:
kínban és zaklatottan
kiáltozik szívem: „De hiszen meztelen!"

Mily szép is az ilyen fürge, sudár láb,
urad úrnője! ... mily tündéri párnák:
a szerelem volt az én eleségem
a semmi árnyaival elköltött ebéden.

Ma elheverek húsod heverőjén,
akár szénától balzsamos szelekben
a tömjén estét füstölő hegyen.
Csókot uradnak, tisztátalan nőstény!
Gömbölyű melleden kell megpihennem,
kéklő hegycsúcson, havas melleden!