Alberti, Rafael: Ven, mi amor, en la tarde

Ven, mi amor, en la tarde de Aniene

y siéntate conmigo a ver el viento.

Aunque no estés, mi solo pensamiento

es ver contigo el viento que va y viene.

Tú no te vas, porque mi amor te tiene.

Yo no me iré, pues junto a ti me siento

más vida de mi sangre, más tu aliento,

más luz del corazón que me sostiene.

Tú no te irás, mi amor, aunque lo quieras.

Tú no te irás, mi amor, y si te fueras,

aún yéndote, mi amor, jamás te irías.

Es tuya mi canción, en ella estoy.

Y en ese viento que va y viene voy,

y en ese viento siempre me verías. 

Jöjj, szerelmem, mellém a szürkületben,

nézzük szellőjét az Anienének.

Bár nem vagy, csak egy gondolat, egy ének,

mellyel a szellő jön és tovalebben.

Te nem mégy el, mert visszatart szerelmem.

Nem megyek én sem, hiszen élve élek

véredtől, sóhajodtól, és a lélek

fénylőbbé válik a te közeledben.

Nem mégy, szerelmem, noha menni vágyol.

Nem mégy, szerelmem, hívjon bár a távol,

mégha elmégy, szerelmem, sose mégy el.

Tiéd dalom, örökké ott leszek.

A széllel szólok, jön és ellebeg.

Örökké szólok a szél énekével.