Alberti, Rafael: Appuntamento triste di Charlot
Appuntamento triste di Charlot (Spanish)Mi corbata, mis guantes. Mis guantes, mi corbata.
La mariposa ignora la muerte de los sastres, la derota del mar por los escaparates. Mi edad, señores, 900.000 años. ¡Oh!
Era yo un niño cuando los peces no nadaban, cuando las ocas no decían misa ni el caracol embestía al gato. Juguemos al ratn y al gato, señorita. Lo mas triste, caballero, un reloj: Las 11, las 12, la 1, las 2.
A las tres en punto morirá un transeúnte. Tú, luna, no te asustes, tú, luna, de los taxis retrasados, luna de hollín de los bomberos.
La ciudad está ardiendo por el cielo, un traje igual al mío se hastía por el campo. Mi edad, de pronto, 25 años.
Es que nieva, que nieva y mi cuerpo se vuelve choza de madera. Yo te invito al descanso, viento. Muy tarde es ya para cenar estrellas.
Pero podemos bailar, árbol perdido. Un vals para los lobos, para el sueño de la gallina en las uñas del zorro.
Se me ha extraviado el bastón, Es muy triste pensarlo sólo por el mundo. ¡Mi bastón!
Mi sombrero, mis puños, mis guantes, mis zapatos.
El hueso que más duele, amor mio, es el reloj: Las 11, las doce, la 1, las dos. Las tres en punto. En la farmacia se evapora un cadáver desnudo.
|
Szomorú találkozás Charlie Chaplinnel (Hungarian)A kravátlim, a kesztyűm, a kesztyűm, a kravátlim.
A szabók haláláról semmit se sejt a lepke, a kirakatokban a tenger szörnyű veszte. 900 000 éves vagyok, uraim. Ó!
Mikor én gyerek voltam, halak még nem cikáztak, se libák nem miséztek, csigák nem bosszantották a cicákat. Macska-egeret játszottunk, kisasszony. A legszomorúbb, uram, egy zsebóra: 11 óra, 12, 1 vagy 2 óra.
Pont háromkor halál vár itt egy járókelőre. Meg ne ijedj, hold, az elkésett taxiktól ne ijedj meg, tűzoltók kormával fedett hold.
Az égen lángban áll a város, egy enyémhez hasonló ruha cselleng a réten. 25 éves leszek nemsokára.
Hull a, hull a hó, És faházzá válik a testem. Meghívlak, szél, egy kis pihenésre. Késő már csillagot szerezni vacsorára.
De táncolni lehetne, fa, te kósza. Valcert az ordasoknak, tyúknak, hogy ne kísértse álmát a karmos róka.
Nyoma veszett botomnak. Szomorú őt egyedül tudnom a világban. A botom!
A kézelőm, a kalapom, a lábbelim, a kesztyűm.
Legsajgóbb csont, szerelmem, a zsebóra: 11 óra, 12, 2 óra és 1 óra. Pont három óra. A patikában egy meztelen hulla lassan oszladozva.
|