Alberti, Rafael: A las brigadas internacionales
|
A las brigadas internacionales (Spanish)Venís desde muy lejos... Mas está lejanía ¿qué es para vuestra sangre, que canta sin fronteras? La necesaria muerte os nombra cada día no importa en que ciudades, campos o carreteras.
De este país, del otro, del grande, de pequeño, del que apenas el mapa da un color desvaído, con las mismas raíces que tiene un mismo sueño, sencillamente anónimos y hablando habéis venido.
No conocéis siquiera ni el color de los muros que vuestro infranqueable compromiso amuralla. La tierra que os entierra la defendéis seguros, a tiros con la muerte vestida de batalla.
Quedad, que así lo quieren los árboles, los llanos, las mínimas partículas de la luz que reanima un solo sentimiento que el mar sacude: ¡Hermanos! Madrid con vuestro nombre se agranda y se ilumina.
|
A Nemzetközi Brigádokhoz (Hungarian)A végtelenből jöttök... De van-e távolság, mit nem ér el véretek, mely dalol határok nélkül? A halál, mint őrmester, naponként néven szólít, s mezőn, városban, úton testetek földre szédül.
Ez a föld vagy a másik, nagy vagy kicsiny vidék, mely a térképen lapul csak, s oly fakó, mint az árnyék, egyazon álmotoknak egyazon gyökerével, névtelenül érkeztek, s szavatokban parázs ég.
A város tégláit sem látjátok, s köré holnap vashitetekből épül áttörhetetlen várfal. Igy őrzitek elszántan a földet, mely beföd majd, s harcoltok tűzvonalban a zubbonyos halállal.
Maradjatok, zöld nesszel hívnak mezők, faágak, a Nap felétek küldi széthasadó szikráit, s a szél tengere zúgja a távolból: Bajtársak! Madrid a nevetekkel növekszik és világít.
|
