Yeats, William Butler: Innisfree tavi szigetén (The lake isle of Innisfree in Hungarian)

I will arise and go now, and go to Innisfree,

And a small cabin build there, of clay and wattles made;

Nine bean rows will I have there, a hive for the honeybee,

And live alone in the bee-loud glade.

And I shall have some peace there, for peace comes dropping slow,

Dropping from the veils of the morning to where the cricket sings;

There midnight's all a-glimmer, and noon a purple glow,

And evening full of the linnet's wings.

I will arise and go now, for always night and day

I hear lake water lapping with low sounds by the shore;

While I stand on the roadway, or on the pavements gray,

I hear it in the deep heart's core.

Felserkenek én immár s Innisfree-be megyek,

Sárból-ágból magamnak kunyhót építek én,

Lesz ott kilenc bab-indám s kaptárban méh-sereg,

S csak én: zümmös tisztás közepén.

Lesz békém egy kevéske, mint lassu csönd, lehull,

Csöppenti reggel fátyla, s ott tücsök-szó se rest,

Hol pisla fény az éjfél, s dél bíbora gyúl,

S száll zöldike-szárnyon az est.

Felserkenek én immár, hisz nappal s éjein

Tavam csobogni hallom halk hangon partokon,

Megállok zajos úton vagy szürke szélein,

S a szív csobog s én hallgatom.