Wordsworth, William: A Velencei Köztársaság halálára (On the Extinction of the Venetian Republic in Hungarian)

Once did She hold the gorgeous East in fee;
And was the safeguard of the West: the worth
Of Venice did not fall below her birth,
Venice, the eldest Child of Liberty.

She was a maiden City, bright and free;
No guile seduced, no force could violate;
And, when she took unto herself a mate,
She must espouse the everlasting Sea.

And what if she had seen those glories fade,
Those titles vanish, and that strength decay;
Yet shall some tribute of regret be paid

When her long life hath reach’d its final day:
Men are we, and must grieve when even the Shade
Of that which once was great is pass’d away.

Uralkodott a kincsekkel tele
Kelet fölött s Nyugat védője volt;
Velence senkinek meg nem hajolt,
nemes sarj volt, Szabadság gyermeke.

Sem bősz erő, sem csel nem győzte le;
szűz város volt, tündöklő és szabad,
S mikor jegyest választhatott, a vad,
örök tenger lett hű szerelmese.

S megérte bár, hogy hervad dicstelen
s hogy dísze hull és többé mitse vár, –
tünődjünk most a tűnő érdemen,

s hogy így elérte őt is a halál.
Gyászoljatok ti férfiak velem:
oly nagy volt hajdan s árnya sincs ma már.