Williams, William Carlos: Egy magányos tanítványhoz (To a Solitary Disciple in Hungarian)

Rather notice, mon cher,
that the moon is
tilted above
the point of the steeple
than that its color
is shell-pink.

Rather observe
that it is early morning
than that the sky
is smooth
as a turquoise.

Rather grasp
how the dark
converging lines
of the steeple
meet at the pinnacle –
perceive how
its little ornament
tries to stop them –

See how it fails
See how the converging lines
of the hexagonal spire
escape upward –
receding, dividing!
– sepals
that guard and contain
the flower!

Observe
how motionless
the eaten moon
lies in the protecting lines.

It is true:
in the light colors
of morning
brown-stone and slate
shine orange and dark blue.

But observe
the oppressive weight
of the squat edifice!
Observe
the jasmine lightness
of the moon.

Inkább azt vedd észre,
mon cher, hogy a hold
eldől a templom-
torony gombja fölött
mint azt, hogy a szine
rózsás.

Inkább azt figyeld,
hogy kora reggel van
mint azt, hogy az ég
sima
akár a türkiz.

Inkább azt fogd fel
ahogy a templomtorony
sötét, összetartó
vonalai
találkoznak a csúcson –
érzékeld ahogy
a csekély díszítmény
útjukba akar állni –

lásd meg hogy hasztalan!
Lásd meg ahogy a hatszögletű
torony összetartó vonalai
fölfelé menekülnek –
szétválva, távolodva –
csészelevél
mely őrzi és befogja
a virágot!

Figyeld meg
a fölzabált hold
milyen mozdulatlanul
hever a védővonalak közt.

Való igaz:
a reggel
könnyű szineiben
homokkő és pala
narancsot, sötétkéket fénylik.

De figyeld meg
milyen nyomasztó súlyú
a zömök építmény!
Figyeld meg
a hold jázminos
könnyűségét.