Wilde, Oscar: The Grave of Shelley

Like burnt-out torches by a sick man's bed
Gaunt cypress-trees stand round the sun-bleached stone;
Here doth the little night-owl make her throne,
And the slight lizard show his jewelled head.
And, where the chaliced poppies flame to red,
In the still chamber of yon pyramid
Surely some Old-World Sphinx lurks darkly hid,
Grim warder of this pleasaunce of the dead.

Ah! sweet indeed to rest within the womb
Of Earth, great mother of eternal sleep,
But sweeter far for thee a restless tomb
In the blue cavern of an echoing deep,
Or where the tall ships founder in the gloom
Against the rocks of some wave-shattered steep.

Mint a kilobbant fáklyák a beteg-
ágynál, izzó kövön vad ciprusok;
éjente itt a kis kuvik huhog
és ékköves gyíkok keringenek,
vörös tüzet a mákok kelyhe vet
s kriptád homályán, a nyugodt odun
nyilván egy ódon Szfinksz les szomorun,
a zordon őr halott-ország felett.

Ó! édesen altathat itt a Föld,
mely mindig az álmoknak anyja volt,
de édesebben nyughatnál a zöld,
zengő vizek zajában, drága holt,
hol nagy hajók, titáni összedőlt
roncsát ringatja csorba szikla-bolt.