Táncos rózsafaárny alatt
Porcelán lányka, oly parány,
Jádezöld ujja halovány,
Tép rózsás, gyöngyös szirmokat.
Földre hull sok vörös levél,
Egy-egy fehér le-lelibeg
Kék tálba, hol nap tekereg
Mint nagy sárkány, arany telér.
Mi fehér levél, felrepül,
Mi vörös, mind csak úgy lebeg,
Sárga ruhácskáján remeg,
Hollószínű hajára ül.
Borostyánlanttal énekel,
S dalára egy ezüst daru
Felébred a skarlátnyakú,
És lakkozott fémszárnyra kel.
Lantot borostyánt vesz elő,
Serénységét öröm lesi
Onnan, hol a csalit fedi:
Mandulaszemű szerető.
És most ijedten felsikolt,
És apró könnye elered:
Tüske fullánkja ejt sebet
Rózsás fülén, mely kagylóbolt.
S most vidám hangjegyet nevet:
Egy rózsa szirma odahull
Épp, hol sárga szatén vonul
Nyakán s fed kék virágeret.
Jádezöld ujja halovány,
Tép rózsás, gyöngyös szirmokat
Táncos rózsafaárny alatt –
Porcelán lányka, oly parány.