Wilde, Oscar: La Fuite de la Lune (La Fuite de la Lune in Hungarian)

  To outer senses there is peace,
  A dreamy peace on either hand,
  Deep silence in the shadowy land,
Deep silence where the shadows cease.

  Save for a cry that echoes shrill
  From some lone bird disconsolate;
  A corncrake calling to its mate;
The answer from the misty hill.

  And suddenly the moon withdraws
  Her sickle from the lightening skies,
  And to her sombre cavern flies,
Wrapped in a veil of yellow gauze.

  Az érzékeknek béke van,
  Béke, álom köröskörül,
  Mély csend, mely árnyas földre ül,
Mély csend, mely szüntet árnyakat.

  Csak egy elárvult, bús madár
  Kiált, visszhangoz halk sikolyt,
  Egy haris társának rikolt:
A ködös dombról válaszát.

  A holdsarló visszavonul
  Villámló égből hirtelen
  Borongó barlangjába fenn,
Rá sárga gézfátyol borul.