Walcott, Derek: Szigetek (Islands in Hungarian)

 [For Margaret]

Merely to name them is the prose
Of diarists, to make you a name
For readers who like travellers praise
Their beds and beaches as the same;
But islands can only exist
If we have loved in them. I seek,
As climate seeks its style, to write
Verse crisp as sand, clear as sunlight,
Cold as the curled wave, ordinary
As a tumbler of island water;
Yet, like a diarist, thereafter
I savour their salt-haunted rooms
(Your body stirring the creased sea
Of crumpled sheets), whose mirrors lose
Our huddled, sleeping images,
Like words which love had hoped to use
Erased with the surf’s pages.

So, like a diarist in sand,
I mark the peace with which you graced
Particular islands, descending
A narrow star to light the lamps
Against the night surf’s noises, shielding
A leaping mantle with one hand,
Or simply scaling fish for supper,
Onions, jack-fish, bread, red-snapper;
And on each kiss the harsh sea-taste,
And how by moonlight you were made
To study most the surf’s unyielding
Patience though it seemed a waste.

 [Margitnak]

Pusztán elnevezni őket, naplóírók
prózai stílusa ez, elnevezni téged,
olvasókat, kik utazók bókját kedvelik
ágy és tengerpart számukra egyet jelent;
De szigeteik csak akkor létezhetnek,
ha szerelmünk bennük feslett. Kutatok,
mint stílusát az éghajlat, hogy homokként
ropogó verset írjak, napfénytisztát, hideget,
mint egy bodorított hullám, szokásosat,
mint egy sziget vizével telt pohár;
De azért, mint naplóíró, utána én is
kedvem lelem sóval átjárt szobáikban
(Tested gyűrött lepedők tengerének
ráncait bodrozza), hol a tükrök alvó
képmásaink összevisszaságát rejtik,
mint szavak, melyek szerelmet reméltek
majd hullámverés lapjain fakóvá váltak.

Akár egy naplóíró a homokban,
megjelölöm a különös szigeteket
kegyedbe fogadó békéd, halovány
csillag ereszkedik alá lámpákat gyújtva,
éjszakai hullámverés zaját tompítva,
ugrást védve köpenyt egy kézzel fogva,
vagy csak vacsorához halat lepikkelyezve,
hagyma, tüskésmakréla, kenyér, vörös-sügér;
És minden csókodban fanyar tenger-íz,
és ahogy téged holdfényben az ellenszegülő
hullámok kitartó figyelésére teremtettek,
makacs türelmem hasztalannak tűnt.