Waddington, Miriam: Te mondtad nekem (Thou didst say me in Hungarian)

Late as last summer
Thou didst say me, love
I choose you, you, only you.
oh the delicate delicate
serpent of your lips
the golden lie bedazzled
me with wish and flash
of joy and I was fool.

I was fool, bemused
bedazed by summer, still
bewitched and wandering
in murmur hush in greenly
sketched-in fields
I was, I was, so sweet           
I was, so honied with
your gold of love and love
and still again more love.

Late as last autumn
thou didst say me, dear
my doxy, I choose you and
always you, thou didst pledge
me love and through the redplumed
weeks soberly
I danced upon your words
and garlanded these
tender dangers.

Year curves to ending now
and thou dost say me, wife
I choose another love, and oh
the delicate delicate
serpent of your mouth
stings deep, and bitter
iron cuts and shapes
my death, I was so fool.

Oly régen, még tavaly nyáron,
azt mondtad nekem, szerelmem,
te kellesz nekem, csak te, senki más.
Óh, az az édes, mézes-mázos
kígyó-ajkad,
csillogó hazugságod elvakított,
vágyat oltott belém és fellobbanó
örömöt de bolond voltam.

Bolond voltam, kábán és
bódultan a nyártól, valami
bűvöletben kóboroltam
zöldellő festmény réteken,
duruzsolt bennem a csend,
annyira csordultig volt lelkem,
annyira elvarázsolt
aranyló szerelmed és szerelem,
és újra és újra több szerelem.

Régen, még tavaly ősszel
te mondtad nekem, én drága
szeretőm, téged választalak,
mindig téged, szerelmet ígértél
nekem, és a vörös-tollú
heteken át józanságot,
táncoltam szavaidon
és fűzérbe kötöttem
gyengéd veszedelmük.

Már végére fordul az esztendő,
és azt mondod nekem, asszony,
más szerelem kell nekem, és ó,
azzal az édes, mézes-mázos
kígyó száddal
mélyen belém marsz, kard-éles
vas hasítja, formázza
halálom, oly ostoba voltam.