Volt egyszer valaki,
akitől megkérdezhettem, ugye
szeretsz engem - és biztos lehettem abban, hogy
a válasz mindig igen lesz,
volt egyszer valaki,
akit felhívhattam, és
biztos lehettem abban, hogy a központ
kérdésére, hogy fizeti-e
a hívást, a válasz mindig igen lesz -
de most senkit nem kérdezhetek,
senkit nem hívhatok fel,
idegen városokból
sötét éjjel, késői órán, most nincs
senki, már soha senki
de senki, nincs már többé soha.
Van fogalmad, milyen
élni egy olyan világban, ahol
nincs senki, már soha senki
de senki, nincs már többé soha,
kit megkérdezhetek, szeretsz-e, és
tudván tudhatom, hogy a válasz
mindig igen lesz? Olyan világban élek,
ahol óriás-reklámok
villognak szüntelen,
átívelik a várost, és
csábítanak, cirógatnak, fűtenek
és hűtenek, kínálnak és
kérlelnek színnel és szívvel, -
aludj velem
ma éjjel (hirdetik a kakaót),
de ki akarna aludni
egy csésze kakaóval, miféle
alvás lenne ez annak,
akinek volt egyszer valakije,
akitől megkérdezhette, ugye szeretsz engem,
és biztos lehetett abban, hogy a válasz
mindig igen lesz?