Thoreau, H. D.: Természet (Nature in Hungarian)

O Nature! I do not aspire
To be the highest in thy quire,—
To be a meteor in the sky,
Or comet that may range on high;
Only a zephyr that may blow
Among the reeds by the river low;
Give me thy most privy place
Where to run my airy race.

In some withdrawn, unpublic mead
Let me sigh upon a reed,
Or in the woods, with leafy din,
Whisper the still evening in:
Some still work give me to do,—
Only—be it near to you!

For I'd rather be thy child
And pupil, in the forest wild,
Than be the king of men elsewhere,
And most sovereign slave of care:
To have one moment of thy dawn,
Than share the city's year forlorn.

Ó, kórusodban lenni, fenn,
Természet, nem törekedem, -
Sem égben lenni meteor,
Üstökös, mi mennybe hatol;
Csupán zefír, kinek szabad
Folyón, lenn fújni nádakat;
Add legtitkoltabb helyedet,
Hová könnyű utam vezet.

Elhagyatott rét rejtekén
Nádszálon sóhajthassak én,
Vagy erdőn lombos morajom
Susogjon csendes alkonyon:
Ily békés munkát adj nekem, -
Csupán - közeledben legyen!

Mert inkább lennék tenfiad
S diákod, erdőben, mi vad,
Mint emberek felett király,
Gondokban felséges lakáj:
Hajnalperced nagyobb vagyon,
Mint szánalmas év városon.