Thomas, R. S.: Walesi tájkép (Welsh Landscape in Hungarian)

To live in Wales is to be conscious

At dusk of the spilled blood

That went into the making of the wild sky,

Dyeing the immaculate rivers

In all their courses.

It is to be aware,

Above the noisy tractor

And hum of the machine

Of strife in the strung woods,

Vibrant with sped arrows.

You cannot live in the present,

At least not in Wales.

There is the language for instance,

The soft consonants

Strange to the ear.

There are cries in the dark at night

As owls answer the moon,

And thick ambush of shadows,

Hushed at the fields' corners.

There is no present in Wales,

And no future;

There is only the past,

Brittle with relics,

Wind-bitten towers and castles

With sham ghosts;

Mouldering quarries and mines;

And an impotent people,

Sick with inbreeding,

Worrying the carcase of an old song.

Walesben élni annyi, mint tudatában lenni

az itt valaha kiömlött vérnek;

ez vadítja az égboltot alkonyatkor,

s festi havibajossá

a szeplőtelen folyókat.

Itt élni annyi, mint érzékelni

egyfajta állandó vibrációt;

- túl traktor-zajon, s a gépek berregésén -

a harcét; a felajzott íjakat,

s a száguldó nyílvesszőt magát.

Itt nem tudsz a jelenben élni,

Walesben ugyanis nem lehet.

Vegyük például a nyelvet;

lágy mássalhangzói

a fülnek megszokhatatlanok,

az éji sötétben szállongó kurjantások

akár a Holdba irányzott bagoly-riposztok,

miközben árny-csapdák néma tömbje

ül meg a mezők szegleteiben.

Walesben nincs jelen,

és nincs jövő;

itt csak a múlt van,

relikviák szétszórt morzsáival;

szél-marta várakkal és kastélyokkal,

kísértet-utánzatokkal,

beomló bányákkal és kőfejtőkkel,

és egy impotens néppel,

amely a beltenyészettől betegen

rágódik ősi himnuszok maradványain.